Bodzablog

 

Bodzablog 72. rész

Bodza, a vakvezető kutya blogja 72. rész #bodzablog
Kedves Olvasóim!
Megérkeztem egy újabb szösszenettel nektek. A hetünk igen sűrű volt. Kezdeném azzal, hogy kedves gazdinkat felköszöntöttük mert névnapját ünnepelte a héten. 🎉
Azt kapta ajándékba tőlünk, hogy jó nagyot játszottunk vele. Nincs is annál szebb ajándék, mint az együtt eltöltött minőségi idő igaz? Ezzel még ő is egyetértett, kitűnően érezte magát társaságunkban.
Hárman voltunk ugyan is, mert létrejött a triumvirátus. Ez tudjátok, hogy mit jelent? Azt, hogy a szomszédban lakó barátom is elfogadta most már Gusztit, így ismét át tudunk járni egymáshoz a kerti kapun át. 🐾🐾🐾
Eszméletlen nagy bandázásoknak lehet tanúja bárki, aki tiszteletét teszi náluk vagy nálunk. A lényeg az, hogy mindkét portán 3 kutyába lehet botlani ezentúl. Én ennek tisztaszívből örülök mert legyünk őszinték a barátom nagyon hiányzott már. Találkoztunk mi, de sajnos ki voltunk téve a két lábúak kénye-kedvének, így meg akkor megyünk egymáshoz amikor csak akarunk.
No és ti hallottátok azt, hogy ha a gazdám névnapján megszólalnak a pacsirták akkor érkezik a tavasz? 🌸 Hmmm… amilyen nagy pancser az én gazdim ezt is elbaltázta, ki hallotta énekelni a pacsirtákat? Erről ennyit. Na hátha majd jégtörő Mátyás hoz valami szebb időt. Hiányzik már, hogy a fűben süttessem a hasam a napsütésben, hisz a magvas gondolataim is a D. vitamin hatására tudnak igazán szárba szökkenni. ☀️
Na de ami ennél még sokkal nagyobb horderejű történet az, hogy gazdánk végre igazán felemelte a hátsóját, s Gusztival aktívan gyakorol mind fegyelmezési feladatokat, mind pedig a sétát, s a buszozást. 🚌 Az egyik nap bementek busszal a városba az állatpatikába. Gusztávunk nagyon élvezte a kalandot. A buszon nagyon szépen lefeküdt, s úgy nézegette a körülötte zajló eseményeket.
Az utcán azért gazdinkat kicsit megtornáztatja mert minden és mindenki érdekli, s szívesen barátkozna még a legkisebb fűszállal is, de hát ezt is majd szépen megtanulja, hogy az utca nem játszótér, nem kell mindenkihez odamenni farok csóválva.
A patikában hatalmas népszerűségnek örvendett, még jutit is kaptunk. 🍪
Akart nekem hozni ajándékot is, de a fafej gazdim elkobozta tőle pedig csupán csak azért vette a szájába, hogy meglephessen vele. Ez egy ajtókitámasztó volt amit nekem talált. Úgy volt vele, hogy nyilván azért tették le a földre, hogy vigye akinek szüksége van rá de természetesen a gazdánk megvétózta Guszti jó cselekedetét. 😅
Utazás közben történtek azért megmosolyogtató dolgok is. A gazdi azon nevetett amikor hazaértek, hogy volt aki azt hitte, hogy Guszti már egy kiképzett vakvezetőkutya, s nem lehet megzavarni mert éppen vezet.
A másik vicces sztori pedig az volt, amikor egy iskolás kislány azt mondta Gusztávot meglátván, hogy: „Szia Bodza! Téged már ismerlek, találkoztunk az oviban!”
Hmmm… Azért ez számomra nem volt annyira kacagtató mert bár már imádom őt, de azért engem összekeverni egy gézengúzzal, azért ez méltatlankodásra ad okot. 😏 Ennyit arról, hogy beérett a munkám gyümölcse. A gazdánk persze azt mondja erre, hogy emlékezzek vissza, amikor én kezdtem vele közlekedni, hányszor mondták azt, hogy „Itt a Grafit!” Amúgy ez azért is érdekes mert még a bundánk színe is más, hisz Grafit fekete volt, én pedig csokoládébarna vagyok.
Erre szokta mondani a kedves gazdám, hogy sok ember néz, de nem lát. 😉
Na ezzel zárom soraimat. Megyek bandázni mert várnak már rám. 🐶
Szeretettel:
Bodzalina kisasszony

Ha Tetszett a blog olvassátok el bátran a korábbi részeket is!

Megjelent részek: