Bodzablog

 

Bodzablog 73. rész

Bodza, a vakvezető kutya blogja 73. rész #bodzablog
Kedves Olvasóim!
Íme ismét megérkeztem egy újabb történettel. 😊 Nos akkor elmesélem, hogy hogyan sikerült mindkettőnknek vérig sértenünk a drágalátós gazdinkat.
Aki folyamatosan olvassa soraimat, emlékezhet rá, hogy még mielőtt megérkezett volna Guszti a családba, kaptam egy fekhelyet a gazdámtól, ami olyan mint egy fészek. Gusztávunknak is nagyon tetszett, így azonnal be is akarta foglalni amikor hozzánk került. Én az első héten nem voltam ettől túlságosan boldog, hisz az én ajándékom, én kaptam az én gazdámtól, tehát kérjen magának egyet, gondoltam.
Nos addig veszekedtünk rajta, hogy a végén landolt a kazánházba a csodálatos fekhely. 😅
A kedves gazdánk az egyik nap valami sugallatnak köszönhetően úgy döntött, hogy Guszti is kap egy ugyanolyan fészket. Ez teljesen egyforma az enyémmel, csak eggyel kisebb mert ez volt készleten. A gazdi arra gondolt, hogy a gézengúz simán belefér még.
Nos hát tudjátok, hogy a gazdánk tervez, aztán mi meg majd eldöntjük, hogy mi hogyan lesz. Behívott minket mert épp kinn örjöngtünk az udvaron, hogy ide süssetek mi van itt! Nos hát először is csak néztünk mert egy zsák jutira számítottunk nem erre, aztán körbejártuk, megszaglásztuk, aztán egyikünk sem akart belefeküdni egyikbe sem. 🤨
Na a gazdi arcát látnotok kellett volna, totál felhúzta magát, hogy ő itt akar kedveskedni nekünk, hogy jó legyen, s erre ez a köszönet.
No úgy döntöttem, hogy kiengesztelem, így én beletelepedtem a kisebbikbe, gondoltam, hogy felavatom az újat. Na ezen is felhergelte magát, hogy én miért nem a méretemnek megfelelő fészekbe fekszem… hát mert csak. Ennyi és nem több. 😌
Nos végül átfáradtam a sajátomba, Guszti meg kifeküdt a padlóra. Na hát így kedvezzek nektek, én meg azt hittem, hogy mennyire fogtok majd örülni neki, ehhez képest… Ilyeneket vágott a fejünkhöz.
Az igazság pedig az, hogy ez a fészek csupán addig volt számunkra igazán érdekes, amíg csak egy volt belőle, s lehetett veszekedni rajta, hogy ki élvezze a kényelmet kettőnk közül. Mit ért ebből a mi drágalátós gazdánk? Az égegyadta világon semmit sem. Hmmm… Ez van.
Mondanám, hogy akár ő is kipróbálhatná, de hát amekkora debella jó, ha a fél lába beleférne. 🤭
Guszti azért néha tessék-lássék beletelepszik, hogy ne érje szó a ház elejét, oszt ennyi. Miért nem hozott nekünk egy zsák jutit? Na azt biztosan szívesebben fogadtuk volna.
Na jó kaptunk tőle egy olyan kockát, amin tüskék vannak, jutit is lehet belerejteni. Az különösen tetszik Gusztávnak. 🎲
A fiatal úr pedig szorgosan tanul, gyakorolja pl. a behívást, hogy első kurjantásra repüljön a gazdihoz. Kapott egy két karabínerrel rendelkező pórázt is, hogy amikor néha-néha rajta van a hámja, akkor az egyiket abba akasztja a gazdi, a másikat pedig a nyakörvébe. Erre azért van szükség, hogy ha arra vetemedne őurasága, hogy szaglásszon a földön, vagy fel akarjon enni valamit, akkor a gazdi azt észlelje.
Szeretném felhívni a kedves követőim figyelmét, hogy Gusztin nem azért van olykor-olykor a hám, hogy gazdánkat vezesse, hisz kölyök még, csupán azért, hogy szokja a „szántást”, ahogyan a régi közmondás tartja, azaz ismerkedjen az érzéssel, hogy amikor majd már eljön az idő, akkor tudja, hogy ilyen lesz az ő munkaruhája. Egyébként nagyon élvezi, imád pózolni benne, nagyon peckesen lépeget. 🐾
Kaptunk továbbá egy flexit is mert már eléggé viseltes volt a régi. Elmondhatom tehát, hogy jó sok mindent betárazott nekünk a gazdi. Jutit is kaptunk, bár azért azzal elég szűkmarkúan bánik. Mondhatnám azt is, hogy igen fösvény ebben a tekintetben. 😏
No most elköszönök.
Szeretettel: Bodzalina kisasszony 🐶

Ha Tetszett a blog olvassátok el bátran a korábbi részeket is!

Megjelent részek: