Berki Viki

A szeretet A szeretet egy ajándék, melynél a legfontosabb a szándék. Ha a szívünket kitárjuk szeretünk és nem vitázunk, boldogan élhetünk, mert sok embert éltetünk ezzel az érzelemmel, mit fel sem foghatunk értelemmel. Megszűnik akkor a gonosz akarat, mert a szeretet lebont minden falat. Köztünk csak a béke és megértés marad. Ne sajnáljuk egymástól a kincset, mely szétszakít minden bilincset az emberek között, mert a szeretet itt van, a lelkünkbe költözött. Reggeli látkép Sétálok egy reggel, viszonylag jó kedvvel. A város még nyugodt, az emberek arca kissé unott. Sodorja őket az élet árja, mindannyiukat a munka várja. Menet közben merengek: Szombathely lakóhelyem, mit annyira szeretek. Idekötnek az évek, jó és rossz emlékek. A Gyöngyös patak mellé érek, a víz tükrén megcsillannak a képek. A patakban minden szebbnek látszik, ahogy a fény a víz tükrén játszik. Vidáman indulok tovább, s megint érzem az élet sodrát. Megőrzöm e csodás képet, s előhívom újra, hogy leküzdjem a szürkeséget. Következő versemet a Zánkai tábor ihlette. A tábor Eljött a nagy nap mit annyira vártam, a sok élmény kapujában álltam. Mikor oda értem volt egy kis izgalom: milyen is lesz vajon? Körülvett sok ismeretlen ember, elsőre is nagy-nagy szeretettel. Sok barátot találtam a héten, a közös kártyapartik hevében. Örülök hogy itt lehettem, mert sokkal gazdagabb ember lettem. Az emléket el nem veheti tőlem senki, ami e pár nap alatt történt nem lehet feledni. Lovaglás Ülök a lovon és nézem a tájat. gondolataim ilyenkor messze szállnak. Csudajó,hogy körülvesz itt a sok állat, mintha mind csak rám várnának. Úgyérzem mintha a világ csak belőlem és az  állatokból állna, a rossz dolog köddé válna. Messze szaladnak fejemből a zűrös gondolatok, ilyenkor csak a ló meg én maradok. Milyen csöndes a vidék! Hallgatom a madarak énekét. Szeretem a lovat, úgyérzem Ő érzi azt. Szereti ha simogatják, kockacukorral kínálgatják, nem szereti ha rángatják. A ló mindent érez, ezért fontos ez. Várom hogy újra itt lehessek, lóra ülhessek. Édesanyám Édesanyám drága kincsem, nálad nagyobb kincsem nincsen. Hogy megmutassam mennyire szeretlek, rózsát is veszek neked ezret. Ezer rózsa sokatmondó de nincsen arra szó, hogy szeretlek téged. Te mindent megteszel értem, bánatomat mindig megérted. Drága anya szeretem mosolyod, ahogy szemed ragyog. Azt kívánom légy mindig boldog, mosolyogj rám sokszor. Ez az első versem,amit 5.osztályos koromban írtam. Gyermekszív A szép gyermekkor csodás varázsa, a gyönyörű fénynek kicsiny parázsa. Lángolj fel bennem te gyönyörű fény, mi ha előjön van még remény. Bekukkant e gyönyörű tény, mi ha előjön van még remény. Azt kívánom mindenkinek hogy boldogan éljen, és ez a remény soha szívéből ki ne égjen. Mert amíg ez tart boldog vagy, de ha ez kiég, az egész élet semmiség.

Üzenet küldője: Baranya Csilla

Bacsik Katalin A mozgás öröme Azt hihetnéd, hogy a mozgás egyszerű reflex, ősi ösztön, ha üldöznek, elmenekülsz vagy sétálgatsz a langyos földön. A sima táncparkettákon szökkenve lendül a lábad, eszedbe se jutna talán, hogy ez tervezett varázslat. Varázslat, amit az elme rendezget, pontosan összerak, – mint a gazella futása – kimért a legapróbb mozdulat. De ha rád törnek vánszorgó nappalok, s a mozgás tág köre egye szűkül zsugorodik, elvész szíved minden öröme. A virágzó fát figyeled, hány lépés lehet az út addig? Centikben méred az időt, – sóhajtásod alig hallatszik.