Bodzablog

 

Bodzablog, 2-rész

Kedves Olvasóim!

Úgy gondoltam, hogy a múltkori bevezető részt követően belecsapok mindennek a közepébe.
Úgy és arról írok nektek, ami éppen a fejemben van, s kikívánkozik belőlem. Tudjátok már, hogy mi is az én küldetésem az alapítványnál. Megyek a gyerekekhez óvodákba, iskolákba, nyáron táborokba, hogy meséljek életemről gazdám mellett. Hogy mit várok ezért cserébe? Sok simit. No azt kapok is. Külön örömet okoz nekem mikor dicsérik szépségemet, okosságomat. Gazdimat néha sajnálom kicsit, hogy csak úgy ott el van mellettem, néha megengedem neki, hogy vezesse a foglalkozásokat, de őszintén azért azt mindenki sejtheti, hogy én vagyok a középpontban, s gazdám csak örülhet, hogy eljöhet velem.
Egyébként is mivel tudna ő kitűnni a gyerekek szemében? Tud pacsit adni? Nem. Tud olyan szépen köszönni ahogyan én? Azt sem. Tud olyan kecsesen meghajolni ahogyan én? Áh, kizárt! Vajon menne neki a forgás és gurulás? Őszintén nem gondolnám, ha látnátok hogy kipárnázta már magát …
Bezzeg engem meg mennyire kordában tart, ne, hogy fél falatkával is többet kapjak a megengedettnél! Egyik nap az egyik oviban egy nagyon szimpatikus kisgyerek rászólt a gazdimra, halkan jegyzem meg, hogy maximálisan igazat adok neki. Őszintén úgy történt a dolog, hogy épp nem volt rajtam munkaruhám, mikor is észleltem egy morzsácskát a padlón. Gondolom, hogy a gyerekek tízóraijából maradt ott. Én mivel nagyon rendes vagyok, s külön hangsúlyt szoktam fektetni a tisztaságra, pusztán segítő szándékkal úgy gondoltam, hogy eltüntetem azt a morzsácskát a földről. Gazdim ezt észlelte, s már rá is kezdte, hogy „Bodza mit csinálsz?” „Nem szabad!” Erre az a kedves kisgyerek a védelmébe vett engem, s azt mondta a gazdimnak, hogy a „Bodza azt csinál, amit akar!” Áh, ugye ti sem hiszitek, hogy gazdám belátta tévedését és bocsánatot kért tőlem? Ritkán szokása neki.
Akkor is azt mondta, hogy „Bodzának engedelmeskednie kell nekem minden esetben, kivéve azt, amikor olyat kérnék tőle, amivel veszélybe sodornánk magunkat.” „Ha pl egy gödör lenne előttünk, akkor a parancsomat, hogy menjen tovább előre meg kell tagadnia, hisz beleesnénk a gödörbe.”
Ez pl egy olyan eset, amikor engedélyezve van nekem Bodzinak, hogy magamtól eldönthessem, hogy merre tovább. Jó vicc. Azért tudnék még jó pár helyzetet felvázolni, amikor szívesen döntenék a gazdám helyett, ha hagyná. Pl ha már a vacsoránál tartunk, szívesen venném ki a csokoládét a boltban a kosarából amit magának pakolt be, hisz megárt neki, de hát erre sem vagyok felhatalmazva.
Ó erről jut eszembe! Egyik oviban gazdim megkérdezte, hogy „Szerintetek Bodza bejöhet velem a boltba?” Egy kisfiú azt válaszolta: „Az ki van zárva!” No ezekután gazdám elmagyarázta, hogy bizony én is bemehetek vele, hisz ki segítene neki akkor a sok polc közt biztonsággal tájékozódni? Amilyen ügyetlen nélkülem még a végén nekimenne valaminek, s leverne csomó árucikket aztán fizethetne! Látjátok, hogy mennyire nélkülözhetetlen vagyok? A gyerekekkel kapcsolatos élményeimről mesélek még legközelebb, hisz sok érdekes dolgot meg szoktak velem osztani, addig is mindenkinek küldök egy igazi Bodzi puszit!
Vigyázzatok magatokra!
Szombaton jövök ismét.
Szép hétvégét mindenkinek!
Üdvözlettel:
Bodzina kisasszony

Ha Tetszett a blog olvassátok el bátran a korábbi részeket is!

Megjelent részek: