Grafitblog, 78.-rész

Grafit a vakvezető kutya blogja 78.rész

#grafitblog

Kedves Olvasóim!

 Íme itt vagyok megint egy kis mesélni valóval. Őszintén épp azon töprengtem, hogy miről is bölcselkedjek nektek, mikor is gazdim adott egy nagyon jó apropót nekem egy újabb kaland elmesélésére. Ez most esett meg velünk a hosszú hétvége alatt. Egyik este gazdánk épp a fürdőszobában volt, nekünk meg még nyitva hagyta kicsit az ajtót.

 Ha akarunk menjünk ki, mikor is arra lett figyelmes, hogy valami éktelen lárma hallatszik a nappaliból, egészen pontosan az ablaktól. Szerintetek mi volt az első reakciója? Nekiállt velünk perlekedni, hogy azonnal fejezzük be amit csinálunk, mit gondolunk mi, hogy hol vagyunk, még a végén szétszedjük a házat, stb.

 Mi persze ártatlanok voltunk az ügyben, mint az esetek nagy többségében. Arra sem vettük a fáradtságot, hogy megvédjük magunkat, hisz mi már tudtuk, hogy mi következik, s azt is sejteni véltük, hogy gazdinknak nem sokáig lesz ekkora szája, ez így is történt. Odahívott magához bennünket, s akkor gyorsan kiderült számára is, hogy ezt az éktelen lármát az ablaknál nem mi csináljuk, hanem egy kedves látogató.

 Na egyből le is konyult a szája széle. Ilyenkor látnotok kellene. Azon kezdett töprengeni, hogy mi lehet ez, egy madár? Azt gyorsan elvetette, hisz más hangot ad ki egy betévedt madárka a szárnyaival, mint ez a kedves vendég, aki megtisztelt bennünket. Mi meg csak álltunk, s élveztük a jelenetet. Mi szívesen fogadtuk a betérő állatkát, gazdánk kevéssé.

 Az igaz, hogy iszonyú nagy zajt csapott, ugyanis nekirepült többször is az ablaknak. Mi próbáltuk volna megnyugtatni, hogy ne féljen úgy, maradhat nálunk, van itt elég hely, gazdánk meg majd csak belenyugszik a dologba, de mind a ketten totálisan be voltak pánikolva ahhoz, hogy hallgattak volna ránk.

 Ekkor úgy fél tizenegy körül lehetett. A kedves gazdánk figyelmen kívül hagyva a késői időpontot, azonnal riasztotta a szomszédot, hogy ide bekeveredett egy fenevad, s agyvérzést kap, ha reggelig itt teszi nálunk a tiszteletét. Szegény szomszéd biztosan nagyon örült, hogy este fél tizenegykor kap egy teljesen felesleges hívást.

 Hisz nem értem, hogy miért ne maradhatott volna benn nálunk a kis éjszakai jövevény. Sejtitek már, hogy ki tette tiszteletét nálunk? A szomszédunk egyből rátapintott a lényegre. Egy kedves, cuki denevér volt a hívatlan betolakodó, hogy gazdánkat idézzem. Ezek után persze a kalandnak még nem volt vége, hisz a mi nagyon „bátor” gazdánknak fel kellett kapcsolnia a villanyt.

 Meg kellett várnia míg a szintén „hős” denevér elbújik, majd az ablakot ki kellett teljesen nyitnia, majd le kellett kapcsolnia a villanyt, s várni, míg a denevér elhagyja a nappalinkat. A probléma már ott kezdődött, hogy a mi kedves gazdánk a villanykapcsolóig nem mert elmenni, nem, hogy az ablakig! A szegény kis állatka szintén pánikban volt az ablaknál.

 Így percekbe tellett az egész hadművelet. Ha megmozdult valahol szegény kis denevér, a gazdánk majd a plafonig ugrott félelmében. Bátorságból jeles igaz? Megijedni egy denevértől? Végül siker koronázta a történetet, kiszállt az ablakon a kis vadász. Nem tudom melyikük gyűjtött be több infarktust ő vagy a gazdánk. Mi meg magunkban jót derültünk Bodzival.

 A mi nagyszájú gazdánkat így meg lehet ijeszteni? Bizony, hogy igen. Ebből is látszik, hogy milyen. Állandóan játssza a falkavezért, s nézzétek meg, egy éles helyzetben meg egy nyuszi, aki legszívesebben a világból futna ki. Szerintetek ilyennek kell lennie egy falkavezérnek? Bennünket tényleg nem zavart.

 Kár, hogy ennyire félt ő is, nálunk maradhatott volna. Gazdánk meg vagy megszokott, vagy megszökött volna. A szomszédunk csodálkozott is, hogy mi nem akartuk levadászni a vendégünket? Áh, dehogy! Mi szívből örültünk neki, egyáltalán nem reagáltunk a jelenlétére. Kedves követőim, így esett meg velünk ez a kaland. El köszönök most.

Jövő szerdán ugyanitt találkozhattok velem a Napos Oldal Alapítvány Facebook illetve weboldalán.

Üdvözlettel: Majaligeti Grafit

Ha Tetszett a blog olvassátok el bátran a korábbi részeket is!

Megjelent részek: