Grafitblog, 76.-rész

Grafit a vakvezető kutya blogja 76.rész
#grafitblog

Kedves Olvasóim!

Itt vagyok nektek ismét egy kedves résszel. Tudjátok ahogy öregszem, egyre szentimentálisabb leszek. 🐶

Nagyon sokat gondolok az elmúlt 12 évre, a megannyi kalandra, meghitt találkozásokra. Nagyon sok kedves emlék él bennem, amelyek hol elgondolkodtatnak, hol megmosolyogtatnak.🧡

Tudjátok, hogy nagyon sűrűn álmodom. Olyankor járnak a lábaim, hisz futok, vagy labdázom, vagy úszom, s a magam kutya nyelvén beszélni is szoktam ilyenkor.🙃

Gazdim meg azt mondja, hogy úgy horkolok mint egy mormota. Hmmm.Mondtam már nektek, hogy nem egyszerű eset. A legmélyebben akkor alszom, mikor elzavarom őket dolgozni.🙂 Így történt ez a múlt hét szerdán is, amikor reggeltől-estig a majálison fogadták a hozzájuk látogatókat.🌞

Én meg itthon hevertem békességben a napsütésben. Este mikor hazatért Bodza kisasszony, izgatottan számolt be a nap eseményeiről. Annyi kedves gesztust kapott, hogy egyből úgy gondoltam, hogy meg is osztom mindazokkal, akik személyesen nem tudtak velük találkozni.🎈

Nagyon sokan feléjük sétálva, már messziről kiabáltak, hogy: „Ott a Bodza, ott a Bodza!”🧡

Többen egyből mentek is hozzá pár simi, s kedves szó erejéig. A legkedvesebbek a gyerekek voltak, akik megállás nélkül azt mondogatták: „Anya ott a Bodza, ő volt az oviban nálunk!” Rengetegen ismerik őt, emiatt el is van szállva magától.

Egy kislány meg azt mondta a gazdánknak: „Képzeld el, hogy én otthon papírból csináltam fehér botot, meg szemkötőm is van ám!”🐕

Ezen mindenki nagyon jót mosolygott, s azért én azt tudom, hogy gazdinknak ezek a legbiztatóbb szavak. Néha azért rá is emlékeznek, pedig ő csak mellékszereplő ugyebár az ovis és iskolás programokon.🙃

Ránk mindig emlékszik mindenki. Ezzel újat most nem mondtam igaz? Egy másik kisgyerek meg azt mondta, hogy „Én ezt a kutyust ismerem. Főnökünk megkérdezte tőle, hogy „Volt nálatok az óvodában? Mire a válasz: Hmmm… egy ugyanilyesmi néni volt…” No meg egy „ugyanilyesmi kutya is mint Bodzi, hisz kiderült pillanatokon belül, hogy ők voltak.🤪

Képzeljétek, hogy engem is nagyon sokan kérdeznek még, hogy hogy vagyok, mi van velem.🧡 Őszintén? Megvagyok. Ne panaszkodjon az eb, hanem próbálja megélni a minden napok szépségét. Én pl. nagyon élvezem a csendet, henyélést. Óh erről jut eszembe, új fekhelyet kaptam megint. Eszméletlen kényelmes.🐶

No de szavam ne feledjem, visszatérve a május elsejei programra, Bodza ott is produkálta magát. Gazdánk levette róla a hámot, s kész bemutatót tartott abból, hogy minden apróságot azonnal felvett a földről jutalomfalat reményében. Nagyon lenyűgözött mindenkit. Volt olyan gyerek, akinek pacsit is adott, ha valaki leejtett valami érzékenyítős játékot, már ugrott is, hogy felvehesse mert annyira segítőkész… 🤪

Abszolút önzetlenek ilyenkor a szándékai.😜 Nézzétek csak meg a szemeit, csupán a segíteni akarás dominál egyáltalán nincsenek önös érdekei, kikéri magának, ha valaki megjegyzést tesz neki, hogy persze a jutiért teszed. Áh, ő! Ugyan már! Látnotok kellene, hogy milyen képet vág ilyenkor.😍

Eszméletlen egy csaj az én társam, de vele együtt teljesek a nyugdíjas évek. Őszintén ritkán játszom már vele, de ott van neki Radar, akivel kitombolhatja magát. A ligetben is találkozott arra sétáló kedves eb társakkal, pl. egy borderkollie fiúval, illetőleg egy szakmabelivel is, ő egy terápiás kutya, egy nagyon kedves, barátságos goldi (Ferkó).🐕

Bodza egyből kitalálta, hogy milyen klassz lenne, ha egy ilyen cuki terápiás eb is velünk élne, s akkor hármasban mennének a gyerekekhez, de gazdánk gyorsan megállította szárnyaló képzeletét, szerinte ugyan is elegek vagyunk mi itt hárman.😜

No most elköszönök.
Kívánok nektek vidám napokat!🌞

Jövő szerdán ugyanitt találkozhattok velem a Napos Oldal Alapítvány Facebook illetve weboldalán.
Üdvözlettel: Majaligeti Grafit

Ha Tetszett a blog olvassátok el bátran a korábbi részeket is!

Megjelent részek: