Grafitblog, 80.-rész

Grafit a vakvezető kutya blogja 80.rész
#grafitblog

Kedves követőim!
Követőim! Képzeljétek el mi történt velem! Szombat hajnali félötkor arra ébredtem, hogy a kisasszony zsizsegni kezd mellettem. Nos ha ő ébredezik akkor onnantól vége a nyugalomnak, a békés pihenésnek. Ez most sem történt másként. El sem tudom képzelni, hogy mi történt vele, felpattant mellőlem, odalépett a még alvó gazdinkhoz, s elkezdte bökdösni az orrával, hogy keljen fel de azon nyomban.

Gondolhatjátok, hogy gazdánk is mennyire boldog volt, főleg mikor azt látta a telefonján, hogy még csak hajnali fél öt van. Mondta neki, hogy azonnal heverjen vissza, hisz dolgozni mennek, hadd pihenjen még hétig, de beindult a kis boszorkány. Ha azt akarja, hogy gazdánk keljen fel és vele foglalkozzon, akkor az alábbi módszereket veti be.

Először ugye bökdösi az orrával, majd puszit osztogat neki, leginkább az arcára, fülére, ahol éri. Ha elhessegetik, akkor felkapja a papucsot, azzal kezd el ész nélkül rohangászni a szobában fel-alá. Gazdink ekkor már kellőképpen kijön a sodrából, megjegyzem én is osztozom vele ezen érzésben, s ráparancsol, hogy tessék visszafeküdni.

Bodzi ennek eleget is tesz, lefekszik, s akkor jön a következő fokozat. Kinyitja a száját, s először halkan, majd egyre hangosabban kezd el nyafogni. Gazdink egy ideig nem vesz róla tudomást, de a kis boszorkány sem adja fel, s ha észleli, hogy gazdánkat már nem hagyja reakció nélkül, felpattan, odarohan a játékos kosárhoz, s a leghangosabban sípoló játékot kikapva, azt őrült módon sípoltatva rohangál ismét fel-alá.

No ekkor már gazdánk is kipattan az ágyból, kizavarja a kisasszonyt a kertbe, aki hogyhogy nem, véletlenül a nagy izgalomba ledobja a lasztit, s a papucsot felkapva szalad ki a kertbe. Azzal folytatódik a showműsor, hogy gazdánk zsémbelve követeli vissza a lábbelijét, amit meg is kap a sípoló labda fejében.

Na ez most is hasonlóképp történt ezen a szombat reggelen, így nem volt mit tennem, beavatkoztam én is a történésekbe, kikaptam Bodza szájából a játékot, s ráripakodtam, hogy azonnal fejezze be mert meg lehet őrülni mellette a szegény nyugdíjas kutyának.

No azt nem bántam én sem, hogy gazdánk felkelt, hisz volt neki a munka előtt elintéznivaló feladata, de az, hogy egy szegény öreg kutya nem tud pihenni egy ilyen égetni való boszorkánytól, na az már engem is felháborított! Nem is bántam, hogy elmentek itthonról, legalább visszakaptam a nyugalmamat.

Ki is feküdtem a kertbe, s élveztem a békét, csendet, ami körülvett. Néha úgy érzem, hogy hiába a nevelésem, reménytelen esettel állok szemben. Szegény őszült fejemre ekkora kihívást rakott a gazdánk! Én nagyon rendes kutya voltam mikor Bogica volt nyugdíjas.

Mondjuk gazdánk ezt máshogyan látja, de neki meg nem kell elhinni, amit mond, az biztos, hogy én ilyen rendbontást soha nem csináltam, legalábbis hajnalban biztosan nem. Gazdánk véleménye szerint Bogi azért tudna mit mesélni, ha most itt lenne… Áh, ugyan, szó sincs róla.

Én mindig nagyon visszafogott voltam. Most meg nem vágyom másra csak pihenésre. Egy dolgot azért sikeresen megtanítottam Bodzinak. Ha örül valakinek, tud már ugyanolyan cuki hangot kiadni mint én, nem úgy hisztizik mint egy nyafka kisasszony.

A munkahelyen a főnökasszony meg is állapította, hogy na ezt Grafittól tanultad igaz? Bizony, igen. Bele is őszült a szakálam rendesen mire valami kis jómodort sikerült átadnom őnagyságának.

Azt viszont látom, hogy küldetésemnek még nincs vége, van még mit csiszolnom a jellemén. El is köszönök most tőletek, kihasználom azt, hogy most is békesség van itthon, szunyálok egyet.

Jövő szerdán ugyanitt találkozhattok velem a Napos Oldal Alapítvány Facebook illetve weboldalán.

Üdvözlettel: Majaligeti Grafit

Ha Tetszett a blog olvassátok el bátran a korábbi részeket is!

Megjelent részek: