Grafitblog, 68. rész

Grafit, a vakvezető kutya blogja 68. rész
#grafitblog

Kedves Olvasóim!

Képzeljétek micsoda öröm ért bennünket! Gazdinkat elhívták valami táncmulatságba. Szomorú szívvel közölte velünk, hogy most nem visz bennünket magával, de gondoskodott arról, hogy a szomszédunk vigyázzon ránk, nálunk aludjon.

 Mi is úgy tettünk Bodzival mint akik nagyon, de nagyon szomorúak, de őszintén a szívünk mélyén nagyon boldogok voltunk, hisz ahogy ti emberek mondani szoktátok, mi már készültünk a nagy pizsama partira, azaz egy másodpercig sem búsultunk azon, hogy szomszédunkkal kell maradjunk. Őt nagyon szeretjük, sokat kényeztet bennünket, játszik velünk, s nem olyan türelmetlen, mint sokszor a gazdánk.

 Bodzi annak külön is örült, hogy négylábú barátja is átjön hozzá játszani, s hát még én, hogy ujjongtam magamban, ez ugyanis azt jelentette, hogy Bodza kisasszony békén fog hagyni engem. No szóval gazdit útnak eresztettük, mondtuk neki, hogy érezze csak jól magát, meg főképp, hogy nagyon ráér hazaérni, mi nagyon jól elboldogulunk, s mikor a kapun kívül volt már kezdtük is a partit.

 Először is nyugodt szívvel szimatoltunk a kertben, s feltérképeztük lehetőségeinket, hogy mit is lehetne csinálni valami izgalmasat. A szomszéd kutyák nagyon irigykedtek ránk, kitalálták, hogy ássunk egymáshoz át, s szervezzünk egy jó nagy bulit a kertben, de mi Bodzival úgy gondoltuk, hogy az azért nem lenne jó mert a gazdi azt úgy is megtudná.

 S akkor legközelebb nem akar majd elmenni sehova, így is az a bajunk, hogy bennünket soha nem akar itt hagyni mert folyton azon aggódik, hogy mi fog történni velünk míg ő nincs itthon! Mi lenne velünk szerintetek? Nyugiban élveznénk a szabadságot.

 Bodzival kitaláltuk, hogy rendezzünk nagytakarítást a kertben, tehát a felesleges dolgokat szedjük össze, pl. őszről megmaradt diót, ami áthullott a szomszéd fájáról ropogtassuk el, hogy rend legyen, de sajna csak egy-két szemet találtunk már csak. Gondolkodtunk, hogy akkor mit csinálhatnánk, mire képzeljétek megtaláltuk egy régen elhagyott gumi karikánkat, s azzal kezdtünk bohóckodni.

 Húztuk egymás szájából. Őrületesen jót játszottunk. Ezt követően Bodza perlekedni kezdett a szomszéd kutyákkal, dicsekedett magával, hogy ő mekkora sztár, én meg a kávéfámmal lefeküdtem távolabb a cirkusztól. Ekkor érkezett meg a szomszédunk ebtársunkkal, s kezdtek el Bodzival őrültködni.

 Ez már nekem sok volt, így kértem, hogy hadd mehessek be a szobába lepihenni. Miközben Bodzáék fellármázták az egész utcát, engem simogattak, s még juti almát is kaptam a konyhában. Jó volt az a nyugalom őszintén szólva.

 Bodzáék meg a nagy játékban kiborították az udvaron a vizet, s akkor megtudtam, hogy a szomszédunk is tud annyira türelmetlen lenni mint a gazdánk mert kiakadt, hogy csuromvizesek lettek, s majd behozzák a sarat a házba, s hogy lehet így viselkedni, stb.

 Gondoltam ezt már én sem hagyom ki, tudjátok, hogy imádok fetrengeni, ezért aztán kivonultam, s a legnagyobb sár közepébe bele is feküdtem úgy becsületesen. Na itt aztán betelt a pohár, a szomszéd ebtársunk mehetett haza fürdeni, s bennünket is megtisztítottak, meg betereltek a házba.

 S kb. eddig tartott a parti, vacsora, majd szigorú pihenés volt előirányozva nekünk. Én meg még azt hittem, hogy csak a mi gazdink ennyire szigorú. Bodzin láttam is, hogy ha rajta múlik ennek a bulinak még nincs vége. Éjjel úgy 2 óra körül a kedves szomszédunk nagy sípolásra ébredt, a kis boszorkány a leghangosabban sípoló labdával kezdett el játszani.

 Reggel meg magához vette a szomszédunk papucsát, aki mikor felébredt félálomban fogalma sem volt, hogy hol hagyhatta el, így jó pár percébe belekerült mire megtalálta a kis tolvajnál a megszerzett lábbelit. Jó kis éjszaka volt mondhatom, de őszintén azért már vártuk haza a mi zsémbeskedő gazdánkat.

 Mikor hazaért el is meséltek neki mindent, semmi nem maradt titokban. Gazdink jót mosolygott rajtunk, s csak annyit fűzött hozzá, hogy „Őszintén nem csalódtam bennetek.” „Hoztátok a formátokat.”  Így esett velünk ez a történet. El is köszönök most.

Jövő szerdán ugyanitt találkozhattok velem a Napos Oldal Alapítvány Facebook illetve weboldalán.

Üdvözlettel: Majaligeti Grafit

Olvasd el további történeteinket: