Bodzablog

 

Bodzablog 5-rész

Kedves Olvasóim!
Vannak kényes témák, amikről nehéz írnom, de olykor bizony muszáj. Az igaz, hogy sok bajom van az én gazdimmal, de néha be kell ismerjem, hogy egy-egy dologban igaza van. Egyik nap az utcán egy rendezvényre igyekeztünk, mikor is nagyon kedvesen kezdtek hozzám beszélni. Én nem figyelek ilyenkor senkire csak a gazdámra, hisz nagyon nagy felelősség hárul rám azzal, hogy biztonsággal vezessem őt. No de csak fel akarták hívni a figyelmet magukra, így odaléptek hozzám, s simizni kezdtek. 🥰
A gazdám rám szólt, s mondta, hogy menjek lábhoz, hogy tudjuk az utunkat folytatni. Erre a két hölgy felháborodott, hogy mi az, hogy nem barátkozhatnak velem. Gazdám elmondta, hogy munka közben nem zavarhatnak meg engem, hisz akkor elvonják a figyelmemet, de csak nem akarták érteni, hogy de miért van nekem az megtiltva, hogy barátkozzak az emberekkel, s mi ez a szigorúság, hogy lábhoz kell menni, miért nem kaphatok simit, szívtelen a gazdám, stb… 🧐
Tudom ez már lerágott csont, s aki anno Grafikám bölcsességeit olvasta, pontosan tudja, hogy miért vannak a szigorú szabályok, de azért úgy éreztem, hogy gazdim védelmében ezt nekem is meg kell említenem. Igaz sok probléma van vele, pl. mikor behurcolom a sáros követ a házba azt nem szereti, meg azt sem, ha reggel hatkor akarok labdát sípoltatni, de ebben az esetben neki kell igazat adnom. Munka közben nem szabad bennünket megzavarni mert ha nem a gazdánkra figyelünk, könnyen lehet, hogy pl. nem jelzünk egy útpartkát, s megbotlik, akár el is eshet.
Nincs azért akkora szigorúság velünk szemben, mint ahogyan sokan hiszik, hogy napi 24 órában vigyázz állásban vagyunk, s csak gazdánkat lessük, nekünk is van lehetőségünk játszani, sétálni pórázon, bandázni négylábú társainkkal, s ami a legjobb, hogy napi 24 órában gazdánkkal lehetünk. Mehetünk vele mindenhová. Én ezt élvezem a legjobban, imádom, hogy mehetek a gyerekekhez, akik simiznek, kényeztetnek, csupa kedves dolgokat mondanak nekem. 🙂
A gazdám meg nagyon hiányozna, ha nem kísérhetném őt, s még aggódnék is érte itthon, hogy amilyen szerencsétlen tud lenni néha, még elesik nekem valahol vagy lefejel egy oszlopot a nagy rohanásban. Tudjátok, hogy mindig siet valahová, ezért is kell, hogy vigyázzak rá mert a nagy kapkodásban még valami baja lenne. No erről most ennyit szerettem volna írni. Mesélek inkább arról, hogy a minap az egyik kisváros kutyafuttatóján két barátra tettem szert. Érzékenyítés előtt bementünk, s ott találkoztunk. Két nagyobb testű eb volt. 😅
Hatalmasat játszottam velük, s megígértük egymásnak, hogy ha legközelebb is arrafele járok, feltétlen találkozunk, vagy hagyunk üzenetet egymásnak. A járókelők csak úgy lestek, hogy micsoda nagy játék folyik kérem szépen. Egészen kimelegedtünk a sok futkosásban. A pici kutyákat meg nem merték behozni mert attól féltek, hogy eltiporjuk őket pedig szívesen fogadtuk volna őket is magunk közé egy jó nagy hancúrozásra. Ezt amúgy soha nem értettem, hogy miért féltik a gazdik a piciket tőlünk nagyoktól, attól, hogy ekkorára nőtünk még vajból van a szívünk. Egyáltalán nem szoktam durva lenni soha senkivel sem, s a két új barátom sem, de hát nem sikerült meggyőzni a két gazdit erről pedig szerintem a kicsiknek is jót tett volna egy közös bandázás a futtatón. No kedves olvasóim most elköszönök. A következő szombaton újra itt találkozhattok velem. Addig is sok Bodza puszit küldök nektek!😎
Szeretettel:
Bodzina kisasszony

Ha Tetszett a blog olvassátok el bátran a korábbi részeket is!

Megjelent részek: