Bodzablog

 

Bodzablog 6-rész

Kedves Olvasóim!
Képzeljétek a héten szabadságon voltunk. Gazdimnak volt erre leginkább szüksége, nekem meg mit volt tenni mit nem, alkalmazkodnom kellett a kialakult helyzethez. No jó az igazság az, hogy őszi szünet van, hová tudnánk menni, ahol 😊megmutathatnám milyen okos vagyok? Az elmúlt hetekben nagyon sok helyen jártunk. Mondanom sem kell, hogy mindenhol nagy sikert arattam. Gazdim levette rólam a munkaruhám, s bohóckodtam egy sort a gyerekeknek. Innen üzenem azért a diákoknak, hogy mielőtt megyek galacsinná gyűrt puskákat ne a terem sarkaiban tárolják mert előfordulhat, hogy megtalálom, s nem szeretné kellemetlen 🥹másodperceket okozni senkinek sem.
Tudjátok, hogy én mellettetek állok, ezért is írom, hogy vigyázzatok mert ha a gazdim elenged kötelességemnek érzem feltakarítani a termet, s okoztam már kellemetlen meglepetést. Ha tudnátok mi mindent szoktam találni az osztályokban a padlón, miközben odamegyek mindenkihez! Zsepit, papírgalacsint, ragasztót, sapkát, üdítős üveget, radírt, tollat, s sorolhatnám még. Ételmaradványt is találtam már, amit azonnal fel is porszívóztam mert azt már úgy ítéltem meg, hogy az csupán véletlen a szemetes mellé esett. A többi, számomra nem ehető dolgot pedig nagy lelkesen gazdimnak szoktam vinni, hogy lássák milyen rendszerető, okos eb vagyok én. A lelketlen gazdám persze rögtön azzal hozakodik elő, hogy én csupán a jutalomért teszem mindezt,😉 hmmm… ez azért erős túlzás.
Szeretem a rendet, tisztaságot, ez az igazság, ezért igyekszem állandó felügyeletem alatt tartani a konyhát is, hisz, ha a gazdám ügyetlenségében leejt egy morzsácskát, azonnal korrigálnom kell a kialakult helyzetet. Képzeljétek a múlt hétvégén annyira ügyetlen volt, hogy leejtett egy féldoboznyi becsomagolt teafüvet, azonnal mentem neki segíteni felszedni. Legjobban viszont azt élvezném, ha valami finomságot szórna le, de ki tudja miért a kolbászkarikák közül, amiket a rakott krumpliba rakott valahogy egy sem tudott lepotyogni pedig ott szuggeráltam hátha. Ki érti ezt? Leszórja a reggeli nagy kapkodásban a hajgumiját, félpár zokniját, zokni pároztatóját, de ki tudja milyen okból kifolyólag a párizsi szelet, vagy a csirke comb, vagy a szelet husi, falatka sajt, nem szokott nála leesni! Nem is értem. Ha nagy ritkán még is, már egyből kiabál is rám, hogy „Bodza nem szabad!” No erre varrjatok gombot! A hajgumit szabad, zoknit szabad, husit meg nem? Jön a kifogásokkal, hogy árt nekem a csöves csont meg a nyers husi meg a csoki is, meg különben is az ételéhez nem nyúlhatok… 😎Jó mondjuk sajnos ebben tényleg igaza van, ezek valóban bajt okozhatnak számomra, de azért néha-néha igazán legalább egy falatnyi virsli vagy sajt lepotyoghatna a kedvemért, attól még nekem sem lenne bajom.
Ilyen gondolatok foglalkoztatnak most, egész meg is éheztem.🧐
El köszönök most.
Legyetek jók!
Üdvözlettel:
Bodzina kisasszony

Ha Tetszett a blog olvassátok el bátran a korábbi részeket is!

Megjelent részek: