Bodzablog

 

Bodzablog 7-rész

Kedves Olvasóim!
Gondoltam mesélek még nektek kicsit az itthon töltött napokról. Az egyik legkedvesebb négylábú barátommal úgy gondoltuk, hogy a gazdijainkat meglepjük valami igazán klassz dologgal. Túl nagy a forgalom az utakon mondja az ő gazdija, az enyém meg folyton kapkod, s késésben van reggelente, így arra jutottunk, hogy mi lenne, ha csak nekik és csak most ásnánk egy metróvonalat, amely használatával eljuthatnak ahová csak szeretnének. 🤩
Neki is fogtunk a nagy munkának, nem kellett sok hozzá, hogy a tervezés is, kivitelezés is meg szülessen. Ezután kimelegedve, de valami szívet melengető érzéssel vártuk, hogy minimum agyonra fognak dicsérni bennünket, esetleg dupla vacsit kapunk, plusz jutit, játékot, új fekhelyet, stb. No ehhez képest mi történt? 🥹
Oh, szent együgyűség! A következő reakciót kaptuk: „Ó te jó ég mekkora gödröt ástak!” „Hogy néznek ezek ki!” „Na tiszta sár vagy, így be nem jöhetsz!” „Na ne most fürdethetlek!” Kedves olvasóim, hát így tegyen a szerencsétlen négylábú valamit is kétlábú társáért! Ez a köszönet, sem egy kedves szó, sem egy lágy simi, sem juti a megfeszített munkáért, sem semmi, csak, hogy „Ezek meg ástak egy gödröt!” Gödröt? Még azt sem ismerték fel, hogy ez igen is egy metróvonal!😎
Ezekután teljesen ki is ábrándultunk egy pillanatra az egészből, de aztán még is csak fellelkesedtünk. Ha már nekik nem kell ez a csodálatos járat, hát majd mi be kucorodtunk oda, s berejtjük kincseinket. Behordtunk oda levelet, botot, labdát, követ, diót, s igazán komfortosan éreztük magunkat, de sajnos a végén összevesztünk a labdán, mert az én kedves kutyatársam meg van őrülve a lasztikért, úgy ahogyan az emberek a fociért, s tovább már más nem is érdekelte. Így történt, hogy kiborultam teljesen, jól megmondtam neki a magamét kutyanyelven, aztán kisajátítottam magamnak az egész lyukat.🙃
A gazdim meg hadd mérgelődjön, hogy „Jaj Bodza még a végén belelépek, s kitörőm a lábam!” Úgy kell neki, miért nem értékelte a törekvésem, mikor én csak jót akartam neki? Áh, ki érti ezt? – Én ugyan nem. A labdákról jut eszembe, hogy lassan levelet kell írnom a Télapónak mert bár még az eljöveteléig van idő, de azért jobb mihamarabb informálnom őt kívánságaimról, mint esetleg véletlenül kimaradjak az ajándékozásból. Az nem is kérdés, hogy szeretnék sípoló játékokat mert sajnos hamar tönkremegy bennük a síp, új fekhelyre is vágyom mert bár nemrég kaptam egyet, de valami igazán pihe-puha párna jót tenne megfáradt csontjaimnak mikor hazaérek a munkából.😘
Szeretnék még almát, meg kávéfát is, meg valami újfajta jutit, amit még nem kóstoltam idáig, szóval csupán egy-két apróságra gondoltam. Elég szerény óhajaim vannak nem? Lefogadom, ha gazdim ezt megtudja már is azt mondja, hogy „Te jó ég Bodza nem kérsz te kicsit túl sokat?” Szerintem egyáltalán nem. Megdolgoztam érte becsülettel. Ő szerintem virgácsot fog kapni mert lusta volt és trehány, s sokszor türelmetlen és zsémbes is. El is köszönök most, vigyázzatok magatokra!😇🥰
Sok-sok Bodza puszit küldök nektek.
Szeretettel:
Bodzina kisasszony

Ha Tetszett a blog olvassátok el bátran a korábbi részeket is!

Megjelent részek: