Bodzablog

 

Bodzablog 8-rész

Kedves Olvasóim!
A múlt hétvégén már azt hittem, hogy akkora hó lesz, hogy végre én is kitombolhatom magam benne. Mióta megszülettem én még soha nem láttam azt a hatalmas hideg, puha fehérséget, amiről annó Grafit is, no meg a gazdi is mesélt. Volt mutatóban pár pihécske, aztán tovább semmi… Ez az én formám! Grafit azt mesélte, hogy imádott benne fetrengeni.
A gazdi meg olyan szép élményeket osztott meg velem, hogy amikor gyerek volt (Zárójelben jegyzem meg, hogy az valamikor nagyon régen lehetett), szóval akkor térdig járt sokszor a hóban, s mennyire imádott szánkózni, meg milyen gyönyörűek voltak a fehér karácsonyok, s a legszebb az volt mikor kiment valamilyen erdőbe, s csodálatos volt ahogy a csendben ropogott az a gyönyörűséges fehérség a lába alatt, a faágakon táncoltak a hópelyhek, úgy vélem, hogy nagyon meghitt volt az egész. 😁
Ó, ezt már én is úgy elképzeltem, hogy rohanok négylábú barátommal az erdőben, lobog a fülünk, s fetrengünk is egyet-kettőt, ehhez képest nekünk most csak a sár jutott gazdám nagy örömére. Napjában vagy háromszor porszívózik, aztán meg cirkuszol velem, hogy „Bodza, már megint behoztad a sarat!
Gyere! Töröljük meg a lábadat!” Ó csak tudnám minek azt állandóan takarítani, hisz ha ismét kimegyek ugyanolyan koszos lesz. Gazdimnak egyre több faxnija van. Képzeljétek hátul csináltunk egy kaput, azaz a barátom gazdija volt a kivitelező, s most mikor csak lehetőségünk adja átjárunk egymáshoz a pajtásommal. El sem hiszitek, hogy mennyire élvezzük ezt. Egyik reggel pl. mikor ébresztettem gazdimat, hogy engedjen ki, Radar már ott várt az ajtóban. Annyira szuper volt rohanni egy nagyot a reggeli friss időben. Csodálatosan indulnak ezek a napok. No és ti elküldtétek már a levelet a Télapónak? Én már igen. 😉🙃
Gazdim azt mondta, hogy szerinte a Mikulás azt is fogja figyelni, hogy mennyire vagyok szófogadó, pl. kivárom-e, hogy megtörölgesse a lábam, tele hordom-e a házat mindenféle oda nem illő dologgal, úgy, mint falevél, kő, fadarab vastagon borítva sárral stb. Én meg erre csak annyit tudtam reagálni, hogy szerintem sokkal inkább azt fogja vizsgálni a Télapó, hogy ő mennyire türelmes, megértő, mennyit zsémbeskedik velem naponta. Ahogy elnézem a viselkedését, sajnálattal kell közölnöm, hogy meglátásom szerint igen nagy eséllyel pályázik a virgácsra. Kedves négylábú pajtásomnak meg valami lábmosója van, na mondtam is neki, hogy az nálunk kizárt, hogy ilyen legyen. 😇
Fűtött medence na az igen, azt el tudnám képzelni, s akkor a lábam is mindig tiszta lenne. No de egy Labradornak lábmosó! Ki hallott már ilyet! Képzeljétek akárhová megyek imádnak engem! Egyik nap pl. egy kisfiú az egyik oviban azt mondta, hogy másnapra hoz nekem húsos csontot csak menjek vissza. Ez igazán kedves volt tőle szerintem csak hát másnap egy másik oviban vártak bennünket, így majd legközelebb pótoljuk. Gazdám persze egyből mondta, hogy ez igazán kedves gesztus, de a Bodza nem azért jön ám, hogy jutit kapjon! Imádom mikor állást foglal az engemet érintő fontos kérdésekben.😎☺️
Az igaz, hogy önzetlenül segítek a gazdámnak is, soha nem várok érte semmit, de azért mivel adni jobb mint kapni ugyebár, ha kapok valakitől valamit, nem sérthetem meg azzal, hogy visszautasítom nem így van? Gazdám ezt kicsit máshogyan látja. Ha csinálok valami okosat, már az orrom a kabátzsebében is van egyből. No de ez nem azért van mert én onnan várok valamit, hanem, hogy emlékeztessem arra a nemes cselekedetre, hogy „Adni jobb, mint kapni.” 🥹
Az ő érdekében teszem, hogy utána azt érezhesse, hogy milyen csodálatos volt megjutalmaznom Bodzát! A falatokat egyébként is ellenőriznem kell időről-időre, hogy véletlenül meg ne romoljanak a zsebében. Az én gazdim azonban mindig mindent félre ért, s félre magyaráz.😄
Elköszönök most. Mindenkinek jó Mikulás várást, s hófehér decembert kívánok!
Hamarosan jelentkezem.
Szeretettel:
Bodza kisasszony

Ha Tetszett a blog olvassátok el bátran a korábbi részeket is!

Megjelent részek: