Grafitblog, 80.-rész

Kedves Olvasóim!

Ismét jelentkezem, hisz itt van egy újabb szerda. Eltelt egy újabb hét mindenféle kalanddal fűszerezve. Keveset voltam az udvarunkon mert sokat esett az eső, de annyit azért megtettem, hogy jól belefeküdtem a sárba, majd szépen besétáltam a szobába, s gazdink dolgozós ruhájába szépen bele is dörzsöltem magam. Szerintetek mit szólt hozzá? Imádom, ha borsot törhetek az orra alá. Nagyon hamar felpaprikázza magát. Igazán elfogadhatná végre, hogy egy labi imádja a vizet, nem értem miért kell kekeckednie állandóan. Ezekután még a sáros labdáimat is összeszedtem s bevittem a helyemre, s meg is alapoztam a hangulatot. Igazán elnéző lehetne már velem, hisz ezek nem olyan hatalmas problémák, de amint már megszokhattuk a mi gazdánk mindenből hatalmas ügyet képes csinálni.

Képzeljétek el, a minap Bodzi azzal jött haza az egyik iskolából, hogy azt mondta egy diák, hogy „Én már korábban is találkoztam Bodzával, csak akkor feketébb volt.” Mondtam is neki, hogy „Hé te az én voltam!” Ovis volt még a kisfiú, mikor én tanítottam neki sok okosságot velünk kapcsolatban. Bodzi mondta is, hogy mennyi mindenre emlékezett! No persze, hisz kiváló tanítómestere volt neki, szerény személyem.

Múlt héten pedig az történt, hogy egyik foglalkozást követően mikor gazdimék várták a buszt hazafele, egy kisgyerekkel és a szüleivel találkoztak, s a kislány egy egész érzékenyítő előadást tartott a szüleinek, hogy miért nem kell félni Bodzitól, simogassák csak meg, miben segít, milyen okos, stb. Bodza mellkasa meg csak úgy dagadt a büszkeségtől

Ezeknek a programoknak a lényege pont az, hogy aki részt vesz rajta továbbadja az ott szerzett információkat, s minél többen megismerjenek bennünket vakvezetőkutyákat, s tudják azt, hogy mennyire ügyesek és cukik vagyunk mi.

Gazditól kértem egy nagyobb medencét a szülinapomra. Augusztusban lesz ugyan, de én előre már jeleztem neki óhajomat, hisz vége az esős időszaknak, jön a forróság. Az a medence ugyanis ami nekünk van véleményem szerint kicsi kettőnknek. Nem is értem a gazdánkat, hogy itt van a szép nagy kertünk, miért nem csináltat egy hatalmas fürdőhelyet, elképzelem, hogy míg ők dolgoznak a forróságban, én a medencében hűsölve várnám haza őket. A gazdim persze rögtön elutasította a kérésem, hogy azt mennyire nehéz lenne takarítania, no igen megint győzött a lustasága, esetleg egy kisebbet lehet, hogy kapok születésnapomra. No szép. Mindig huzakodik velünk valamin. Az a véleményem, hogy szerintem attól tart, hogy pont akkor ugrunk Bodzival a vízbe, mikor indulna vele dolgozni. Én anno megcsináltam vele, hogy rekkenő hőség volt, s épp menni akartunk, de még nem volt rajtam munkaruha, s belevetettem magam a medencébe gazdám nagy örömére. No azért nem adom fel, addig győzködöm, míg kötélnek nem áll. Bodzi is partnerem ebben, hisz azért azt meg kell, hogy mondjam nektek, hogy nem nagy élvezet nekünk gazdánkat vezetgetni ebben a forróságban, mikor a lábunkat csak úgy égeti a beton.

Ennyi legalább járna Bodzának is nem? Nekem meg azért mert öreg csontjaim megérdemlik a pihenést. A képen a régi kis medencém van, azért ennél nagyobbat mindenképp megérdemlünk, ti mit gondoltok? Szerintem ti is egyetértetek velem, igaz?

El is köszönök most tőletek, hisz eljött az idő a jól megérdemelt szunyókálásra. Szép hetet kívánok nektek! Jövő szerdán ismét jelentkezem.

Üdvözlettel:

Majaligeti Grafit

Ha Tetszett a blog olvassátok el bátran a korábbi részeket is!

Megjelent részek: