Grafitblog

 

Grafitblog, 81.-rész

Kedves Követőim!

Ismét jelentkezem egy szösszenettel. Ti hogy bírjátok ezt a változékony időjárást? Én bizony nehezen. Nem éreztem jól magam a napokban, de a gazdám sem. Frontérzékeny azt mondja magáról, de szerintem csak lusta. Erre mindig akkor hivatkozik, amikor pl. takarítania kellene. Én meg megragadva az alkalmat megtréfáltam kissé.

Fésülködtünk, s szorgosan gyűjtögette a szőrkupacot a földön, ahelyett, hogy egyből a kukába dobta volna. Én meg gondoltam egyet, s a már összegyűjtött szőrcsomóba jól belefetrengtem, amitől ezer felé szálltak a hajszálaink.🙂 Na, láttátok volna gazdinkat egyből kiakadt, pedig még vége sem ért a történet. Bodzi vette a lapot, s felkapva a szőrkupacokat, pusztán segítő szándékkal elkezdte behordani a házba. Csináltunk egy kis skandallumot. Nem is értem, hogy mi a probléma, hisz nem maradhat rendetlenség az udvaron nem? A házban meg ugyebár van porszívó, csak hát ahogy fentebb is írtam, a gazdám mindig akkor frontérzékeny, ha meg kell fognia a porszívócsövet.

Múltkor az egyik fej eltört, így két napig volt indok, amivel megmagyarázta, hogy miért nem tud takarítani, míg aztán csak előkerült egy pótalkatrész. Áh, el nem hiszitek nekem, hogy mennyire lusta a mi gazdink! Bodzi még segít is neki takarítani. A múltkor találtam egy nagyon klassz követ az udvaron, bevittem a helyemre. Abból is csak a perlekedés volt, hogy mi csinálunk rendetlenséget. A minap meg pont porszívózást követően kívántam rá a kávéfa rágcsálására mert épp töprengeni volt kedvem, s ahhoz elengedhetetlenül szükséges rágcsálnom. A gazdink meg amikor meghallotta, hogy mit teszek, ki is kérte magának, hogy ebben a házban félóráig sincs rend! No, de kedves olvasóim, ha ti azt látnátok, hogy milyen kupit hagy maga után! Ruhák ide-oda pakolászva, zacsik, üres ásványvizes üveg az asztalon, sorolhatnám még, de az mind rendben van.

Van egy ilyen elmélet, hogy a vakok biztosan nagyon rendmániásak, mindent a helyére raknak, hogy mindent ott találjanak meg, ahová tették… Én nem mondom, hogy ez nem így van, de az én gazdám kivétel. Soha semmit nem rak a helyére, aztán meg elfelejti, hogy mit hová rakott, s csak bosszankodik miatta. Képzeljétek még azzal védekezik, hogy az okos ember a káoszban is elboldogul, hmmm… inkább nem fejteném ki bővebben a véleményem.

Képzeljétek a héten szombaton is dolgozni fognak Bodziék. Ennek külön örülök, hisz nyugton pihenhetek, s elmélkedhetek arról, hogy mit is osszak még meg veletek. Bodzi is hozzájárul azért kicsit ahhoz, hogy ilyen színes témákról írjak nektek. Képzeljétek a múlt héten arról mesélt nekem, hogy egyik programon, egy hölgy nem akarta megengedni a kislányának, hogy megsimizze Bodzit, mondván, hogy „Átveszi a szagodat, s itt hagyja a gazdáját!” A gazdánk próbálta elmagyarázni, hogy ilyen nincs, hisz amennyien barátkoznak velünk, tízfele futhatnánk a barátságos emberekkel, de hát nem akarta a hölgy elhinni a gazdánknak azt, amit mond. Az lett a vége, hogy mondta a gazdim, hogy inkább mondja meg őszintén, hogy nem szeretné, ha megsimogatná a kislány Bodzit, de ne találjon ki ilyen félrevezető információt. A legvégén persze megvolt a nagy barátkozás, s még képzeljétek Bodza is hazakerült nem ment el velük.🙂

Néha nem bánnám, ha igaz lenne ez, de azért hiányozna is a kis boszorkány nekem. No most elköszönök, kihasználom, hogy nyugtom van tőlük, szunyálok gyorsan egyet, míg szélvész kisasszony be nem ront ajtóstól a házba ahogyan szokták mondani.

Jövő szerdán ugyanitt olvashatjátok bölcsességeimet

Addig is maradok őszinte szeretettel és tisztelettel irántatok:

Majaligeti Grafit

Ha Tetszett a blog olvassátok el bátran a korábbi részeket is!

Megjelent részek: