Grafitblog

 

Grafitblog, 83.-rész

Kedves Olvasóim!

Íme itt vagyok megint egy kis mesélnivalóval. Történt a minap, hogy gazdánk a fejébe vette, hogy nagytakarítást fog tartani. Ez egyrészről nagyon szuper, hisz az ágy alól, szekrény háta mögül, fiók mélyéről, s a legeldugodtabb zugokból is előkerülhet mindig valami számunkra érdekes, másrészt viszont pech is, hisz esetleg olyan dolog is felszínre kerülhet, amit mi dugtunk el gazdink orra elől, hogy megőrizhessük magunknak. Tudjátok kedves követőim, hogy gazdánk szava mindig az utolsó, s igen sajátságosan gondolkodik arról, hogy mi hasznos még a háznál, mi pedig nem.

A mostani takarítás során sem történt ez másként. Sajnos gazdink rálelt egy eldugott dióhéjra, amit még ki tudja mikor rejtettünk el, meg egy kavicsra, s már is kimondta az ítéletet, hogy azoknak bizony az udvaron van a helyük, s miért hordunk be ennyi szemetet a házba. Tudjátok olvasóim, csak az unásig ismételt szöveg. Egész végig zsörtölődött velünk, hogy vegyünk róla példát, hogy amit ő már nem tart fontosnak azt kiselejtezi, s nekünk is volna mit kiszanálni a játékos kosarunkból. A sárban megfürdetett labdát is kiszáműzte a kertbe, pedig nemrégiben hoztam be magammal. Hmmm… Tudnék én arról mit mesélni nektek, hogy mennyi kacatja van, amit eszeágában sincs elrendezni pedig nem is használja őket. Nekünk van egy játékos kosarunk, neki meg csomó szekrénye, asztala ahova pakolhat, s még azokban sem tud rendesen elpakolni.

Képzeljétek viszont megtaláltunk egy rég eltűntnek hitt sípoló labdánkat. Bodzi egyből kapott az alkalmon őrületes nagy futkosásba, s sípolásba kezdett vele. Én pedig ezekután felajánlottam, hogy amikor egyedül leszek itthon, ki fogom selejtezni a játékos kosarunkat. Azt már előre megsúgom nektek, hogy repülni fog az összes visító játék mert szétmegy a dobhártyám tőlük mikor Bodza rákezdi a showműsort. A takarításnak azért pozitív hozadéka is lett. Vendégünk jött, s mi nagyon jól éreztük magunkat. Nagyon sokat simogattak bennünket, kaptunk finomságot, s egy ígéretet, hogy lesz új medencénk még a nyáron, hisz ebben a rekkenő hőségben alap, hogy mi konfortosan érezhessük magunkat az otthonunkban. Szülinapomra fogom kapni, de mivel az még csak augusztusban lesz, ezért, hogy minél hosszabban élvezhessük, előre hozott ünnepélyem lesz júliusban. Pontosan még nem tudom mikor, a részletekbe nem lettem beavatva, de eszméletlen izgalmasan hangzik.

Képzeljétek még Bodza kisasszony is meg bírja állni, hogy hallgasson a részletekről pedig a fél vacsorámat is odaígértem neki tegnap este, hogy súgja már meg, hogy milyen hamar lesz, mit remélhetek. Kérdeztem azt is, hogy kapok-e kávéfát is, hisz az elmélkedéshez szükségem van rá, de bizony semmi konkrétumot nem tudtam kihúzni belőle. Bezzeg ilyenkor tud hallgatni, máskor meg annyit nyafog, hogy egy egész évre elegendő lenne egy reggeli hisztije. Lassan el is köszönök. Örülök a hűvösebb időnek, azért az már nekem is sok volt ami múlt héten volt. Hűvösebb napokat kívánok nektek!

Jövő szerdán jelentkezem.

Üdvözlettel: Majaligeti Grafit

Ha Tetszett a blog olvassátok el bátran a korábbi részeket is!

Megjelent részek: