Grafitblog

 

Grafitblog, 84.-rész

Kedves Olvasóim!
Képzeljétek csodálatos hétvégénk volt! Szombaton reggel becsengetett hozzánk a szomszédunk, hogy amennyiben szeretnénk ebben a rekkenő hőségben egy jót csobbanni, akkor gyorsan szedjük össze magunkat, s tartsunk velük! 😊
Gazdánk természetesen bepróbálkozott, hogy épp most főz, de mi addig sürögtünk-forogtunk körülötte, hogy beadta a derekát. Gyorsan kaptuk magunkat, s már mentünk is. Nagyon szép idő volt, s minden percét élveztük. Hatalmasat úsztam, süttettük a hasunkat a napsütésben, bóklásztunk, felderítettük, hogy mi van a környéken. Labdát dobáltak nekünk a vízbe. Én hamar elfáradtam, s csak pihentem, a fiatalok meg hancúroztak megállás nélkül. 😅
Sokat töprengtem, hogy amikor még én is ilyen ifjonc voltam, mint Bodzi most, fáradhatatlan voltam. Gazdám azt mondja, hogy én soha nem pörögtem ennyire, mint Bodza kisasszony, úgy emlékszik, hogy sokkal visszafogottabb voltam pedig ez nem igaz. Rajtam ez máshogy csapódott le, én többet labdáztam, Bodzi meg birkózni szeretne megállás nélkül. Mostanában már nem játszom vele, hisz ahogy már írtam is nektek, eljárt felettem az idő. 😇
Szélvészke nagy örömmel újságolta a minap, hogy érzékenyíteni volt gazdinkkal, s az igazgató úr az egyik iskolában milyen jót játszott vele. Gazdánk levette róla a hámot, s valami eszméletlen jót bohóckodtak. Ezt szeretné folyton, hogy foglalkozzanak vele, fogócskázzanak, birkózzanak. Gazdánkat is folyton ezzel szekírozza, ugat neki, meg lelapul, hívja játékba. Gazdink virgonckodik is vele egy darabig, de Bodziból soha ki nem merül az elem, gazdánk meg rövid idő után csak úgy piheg mert lefárad a fogócskába, birkózásba. A labdázást annak idején sokkal jobban bírta gazdink is, na igen, ő is öregszik. Én annak idején kifulladásig bírtam a laszti játékot, eszembe jutott mikor még társas házban laktunk, s többen összegyűltünk hátul a ház mögött bandázni. Ugye mondanom sem kell, hogy én voltam a legjobb. 😝
A többi eb társam labdába sem rúghatott mellettem. Gyors voltam és precíz, mire kettőt pislogtak már a számban hoztam vissza az eldobott lasztit. No de egészen elkanyarodtam a szombat eseményeitől. Visszatérve erre a napra, csodálatos volt. Nagyon jól éreztem magam. Szeretnék sűrűbben ehhez hasonló kirándulást. Képzeljétek kaptunk új fekhelyet. Nagyon puha eszméletlen jó rajta feküdni. Őszinte leszek hozzátok gazdinkat ki szoktam akasztani kicsit. Kapott új lábtörlőt, ami nekem szintén nagyon tetszik. Van két lépcső a házunkban, ami felvisz a nappaliba, s a lábtörlő a lépcső előtt van az ajtónál közvetlenül az előtérben. 😃
Nos, ha a gazdánk jön le a lépcsőn a bejárati ajtóhoz, vagy esetleg menne a konyhába, akkor kénytelen nagyon körültekintő lenni mert folyton talál ott még mást is a lábtörlőn kívül. Egész konkrétan engem. Múltkor majdnem átesett rajtam. Le is szidott, hogy áruljam már el neki, hogy miért ide kell feküdnöm az útba. Mondjuk azért, mert nagyon tetszik nekem ez a lábtörlő. Mondta is, hogy mi van ha poharakkal a kezében jött volna le mekkora baj lehetett volna abból, ha átesett volna rajtam. Én meg azt gondoltam, hogy na ne, hogy már én alkalmazkodjam hozzá 12 évesen, tudja azt, hogy én szeretek ott henyélni, hát figyeljen jobban. Képes lenne az öreget vegzálni. No majd jön még kutyára dér ahogy szokták mondani, majd megtapasztalja ő is, hogy milyen öregnek lenni. Ennyit 😁gazdánkról. Elköszönök most. Kívánok nektek vidám, kirándulásokkal tarkított hetet!
Jövő szerdán találkozunk.
Üdvözlettel:
Majaligeti Grafit

Ha Tetszett a blog olvassátok el bátran a korábbi részeket is!

Megjelent részek: