Grafitblog

 

Grafitblog, 85.-rész

Kedves Olvasóim!
Itt vagyok ismét egy új szösszenettel. Nem hisztek nekem igaz amikor azt mesélem, hogy Bodzi mekkora egy nyafka lány! Most nagyon kényes időszakát éli. A héten négy napot is megy érzékenyíteni táborokba, s ettől már ki van borulva. Az a legnagyobb problémája, hogy jaj micsoda meleg van, ő képtelen ebben a hőségben három lépést is megtenni. Ezt a nyavalygást biztosan gazdánktól tanulta el mert ő is ekkora nyafka. Jól egymásra találtak. 😇😃
Mondom is nekik, hogy én is voltam fiatal, én is mentem a meleg időben is dolgozni, volt nálunk víz azt ittam, meg gazdink azzal hűsített, tehát igazán ki lehetne bírni nem? Vannak az életben kényelmetlenségek, de hát ez már megárt egy ilyen kényes kisasszonynak. Szabadságra akar menni, de gazdánk mondta, hogy annyi szabink nincs, hogy itthon lehessen hesszelni egész nyáron. Egyébként az tényleg borzalmas amikor a beton égeti a talpunkat. Az nekem is rossz volt, hogy sokszor mikor vártuk a buszt még árnyék sem volt sehol a közelben, de hát ezt is kibírtam valahogy. 😎
Bodzika is tűrhetné jobban, de hát mint ismeretes előttünk, a kisasszony olyan mint egy mimóza. Itthon hűsölni a medencében arra volna esze, vagy pihenni benn a klimatizált házban, de tenni valamit is az már komoly akadályokba ütközik. Elvárná, hogy klímás autóval vigyék, mondtam is neki, hogy álmodjál csak Bodzácskám aztán majd felébredsz reggel. Bogacs mondta annó, hogy a fiataloknak már csak a flancoláson jár az eszük, most már értem, hogy mire gondolt, osztom a véleményét. 🙃🤩
Nagyon bölcs meglátásai voltak Bogicának, látom már én is. Kifogásokat is mindig gyárt, abban nagyon tehetséges. Azt mondja, hogy „Bezzeg te nem érzékenyítettél annyit vidéken mint én!” El ne higgyétek, rengeteget utaztam gazdánkkal, sőt volt olyan, hogy naponta utaztam vonattal másik városba dolgozni. Soha el nem ismerné, hogy nekem sem volt fenékig tejfel az élet mint vezető kutya. Magát sajnáltatni az bezzeg nagyon megy neki. Kitalálta, hogy mi lenne, ha pár napot bevállalnék én is, ő meg helyettem írna blogot, de mondtam neki, hogy ezt azonnal verje ki a fejéből. Mit képzel, én a megőszült nyugdíjas kutya szaladgáljak helyette a 40 fokban! Elment az esze! Képes lenne engem munkába küldeni ő meg addig itthon heverészne.😄
Ne gondoljátok, hogy nektek írna bármit is. Természetesen Bodzácska nem is lenne Bodza, ha nem replikázna valamit azon nyomban. A kifakadásomra is volt válasza, hogy Bogi is bevállalt helyettem nyugdíjasként pár napot. Az más volt. Az öreg lány nem volt ennyire beteg mint én. Ami pedig azt illeti gazdánk mindig gondoskodik rólunk a hőségben. Viszünk vizet magunkkal mindig. Nagyon cuki összecsukhatós itatónk van. Azt is tudnotok kell, hogy igyekszik is kikímélni bennünket. Ha elmegyünk vele érzékenyíteni, siet velünk haza, s ha még mennie kell bárhová is ügyet intézni, itthon hagy bennünket. Tudjátok ő bottal is tud közlekedni, persze jelenlétünk pótolhatatlan segítség számára, de ilyenkor lojális velünk, hisz tudja, hogy mennyire nehéz nekünk a forró járdákon sétálni. Úgy van ez, ha nem muszáj feltétlenül a jelenlétünk, akkor itthon hagy bennünket. Táborokba, ovikba el kell, hogy kísérjük, hisz mit is tudna csinálni ott nélkülünk? 🥲
Mondjuk ez így nem is volt pontos megfogalmazás, nem mi kísérjük őt, hanem ő bennünket. Mi vezetjük a foglalkozásokat, ő csak azért van ott, hogy aláírassa a jelenléti ívet, meg elmondja a gyerekeknek, hogy milyen hálás nekünk azért, hogy vagyunk neki. Ennyi az össz dolga nem több. Mi dolgozunk helyette, s ő kap fizetést. Szép dolog nem igaz? Na nem is bosszankodom tovább ezen inkább pihenek egyet. 😋
Kívánok nektek szép hetet, jövő szerdán találkozunk.
Üdvözlettel: Majaligeti Grafit

Ha Tetszett a blog olvassátok el bátran a korábbi részeket is!

Megjelent részek: