Grafitblog

 

Grafitblog, 86.-rész

Kedves Olvasóim!
Ti, hogy bírjátok ezt a rekkenő hőséget? Mi csak hűsöléssel, fürdéssel. Azért ez már nekem is sok. Bodzit sajnálni kezdtem, hogy ilyen tikkasztó forróságban kell dolgoznia. Várjuk a hűsítő záport, de elmarad valahol az északi megyékben. Jó lenne most valahol egy tengerparton nekünk, de gazdánk azt mondta, hogy ne álmodozzunk. Ő sokkal jobban szeretne a hegyekben lenni, ahol sok az erdő, de hát mondtuk neki, hogy ő sem álmodozzon, hanem ébredjen fel s élvezze a valóságot, ami körül veszi. 😎😅
Képzeljétek Bodzit nagyon elkényeztették az elmúlt napokban. Körbe rajongták a táborokban, sokan azért, mert már találkoztak vele, sokan meg, azért mert most ismerték meg őt. Pénteken gazdámmal egy fesztiválon érzékenyítettek, ahol mindenki annyi palacsintát ehetett amennyit csak szeretett volna. Gazdám kikötötte, hogy Bodza kisasszonynak azt nem szabad adni. Na igen ám, de mi van akkor, ha egy év körüli kislány tele szájjal és tele kézzel szalad oda Bodzinknak örvendezni, s véletlenül pont Szélvész kisasszony orra előtt pottyan le egy falatja kislány kezéből? Ez pont így esett meg. Mire gazdánk feleszmélt a falatka már rég Bodzink gyomrában volt, a kislány meg sírva fakadt, hogy egy ilyen csúnya nagy Labrador benyelte az ő leejtett falatkáját, de gyorsan megvigasztalódott egy Bodzi puszival.😇🤭
Egyébként többször tapasztaltam meg én magam is, hogy felnőttek kezüket lógatva tartják az orruk elé a finomságokat, szinte a szájukba teszik, aztán meg kiborulnak, hogy „A kutya hozzányúlt az ételemhez!” Kedveseim mi nagyon jólneveltek vagyunk, nem nyúlunk fel asztalra, nem vesszük ki a táskátokból a finomságokat, sőt a kezetekből sem, ha azt nem lógatjátok az orrunk elé. Ez pont olyan, hogy megkínálnak titeket egy tányér sütivel, elétek teszik, s mikor nyúlnátok érte, megjegyzést kapnátok, hogy „Na de én nem azért tettem elétek a tányért tele süteménnyel!” Hanem akkor miért? Kérdeznétek joggal. Na ez velünk is így van. Etetni idegennek amúgy is tilos bennünket, a szájunk előtt lóbálni a finom falatokat meg egyenesen felhívás a keringőre. Nekünk nem probléma, de gazdink nem örül ezeknek túlzottan, meg sok esetben ti sem. 🙃😛
Szerintem a legjobb az, ha mindig, amikor kedvesek akartok lenni hozzánk kérjétek meg gazdánkat, hogy hadd simizzetek meg bennünket, s akkor a ti ételetek is megmarad, meg gazdánk sem borul ki, hogy már megint meg akart etetni bennünket valaki.
Volt már arra is példa, hogy gazdánk határozott kérése ellenére titokban kaptunk ételt. A Labrador mindig örül a finom falatoknak, de ha őszinte akarok lenni ez csúnya dolog volt kihasználni gazdánk helyzetét. Szerencsére ilyen eset nagyon kevés alkalommal történt meg velünk, de azért volt rá példa. Higgyétek el, hogy a siminek, kedves 😇szavaknak mi ugyanúgy örülünk, mint annak, ha megetettek bennünket. Tudom, hogy csak a jó szándék vezérel titeket, mi is nagyon kérlelően tudunk olyankor nézni rátok, de most én mondom nektek őszülő fejemmel, hogy ne dőljetek be ennek a nézésnek. Nem éheztetnek bennünket gazdijaink, csak hát Istenadta tehetségünk van a színészet területén.🫣
El is köszönök most, vigyázzatok magatokra ebben a hőségben!
Jövő szerdán találkozunk.
Üdvözlettel:
Majaligeti Grafit

Ha Tetszett a blog olvassátok el bátran a korábbi részeket is!

Megjelent részek: