Bodzablog

 

Bodzablog, 4-rész

Kedves Olvasóim!

Nagyon sokat dolgozom ezekben a hetekben, így nézzétek el nekem, ha írásom nem túl érdekfeszítő. Gazdámmal naponta megyünk érzékenyíteni. Bejárjuk az egész megyét. Egyik nap pl. két helyen is voltunk. Gazdám már nagyon hisztis volt a nap végére, nagyon lusta tud lenni. Állandóan nyavalyog, hogy fáradt valamitől, igazán példát vehetne rólam. Én mikor hazaértünk a hosszú napot követően, egyből szaladtam ki a kertbe haverkodni a szomszéd ebekkel, eldicsekedtem nekik, hogy aznap mik történtek velem. 
Gazdim meg közben benn nyűgösködött,hogy mennyire lefáradt az egész naptól. Én meg gondoltam, hogy felpörgetem kissé, miután befejeztem a diskurzust a szomszéd négylábúakkal, beloholtam hozzá, s hívtam labdázni, de ő csak fanyalgott,hogy hagyjam már békén, áruljam el neki, hogy honnan van ennyi energia bennem. Na szép mondhatom! Honnan lenne! Fiatal vagyok még, 5 éves leszek csupán januárban, nem viselkedhetek úgy mint egy öreglány nem? Áh, de a gazdám reménytelen. Vasárnap is megígérte, hogy kivisz a ligetbe, de esni kezdett az eső, s már húzni is kezdte a száját, hogy „Bodza igaz, hogy megígértem, de esik az eső…” No hiszen miből vagyunk mi cukorból? Addig piszkáltam, míg be nem adta a derekát, s el nem vitt egy hosszú sétára a ligetbe. Az eső csendesedett is, tehát igazán nem ártott meg nekünk. 
Áh, de nem hiszitek el, hogy mennyire nehéz vele! A másik mániája, hogy túlságosan is aggódik az ízületeim miatt, állandóan a súlyomon lovagol, hogy „Bodza nem szabad elhíznod!” Na pont ő mondja nekem, akinek az ízületei miatt aggódnia kellene, pont ő, már nem azért, de igen csak kipárnázta magát az utóbbi időben. „Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű!” Az oviban mostanában az állatok világnapja alkalmából igen sok finom falatot kapok, s bizony nagyon szűkmarkú velem az én gazdám, ilyeneket mond, hogy „Beosztással kell élni!” „Nézd már meg megint híztál!” 
A valóság szerintem pedig az, hogy féltékeny rám, hogy ennyi finomságot kapok. Képzeljétek el ilyen sanyarú az én életem a gazdám mellett. Azt is mondja, hogy nem hízhatom ki a hámomat, pedig hol van az még! Most őszintén nézzetek rám, ugye milyen szép karcsú vagyok! Igazi modell alkat kérem szépen! Azután, nézzetek a gazdámra, s már is átláttok ti is a szitán. Egyszerűen féltékeny és irigy rám. Az igaz, hogy szeretem az almát is, a répát is, de folyton ezekkel traktál, mikor ott lapul a táskában a sok kapott finomság. Ez pont olyan, mintha a kedvenc sütije helyett almát raknának elé, hogy ez van, ezt edd! Nehéz a sorsa a szegény labradornak! No és arról már nem is beszélve, hogy szerintetek ki dolgozik többet ő vagy én?
Szerintem ezt is kitaláltátok már, hogy én. Ad ő nekem persze a finomságokból is, csak hát mikor én szívem szerint megenném egyszerre az egész zacsival! Ő megfolyton meghúzza a határaimat, mert a következetesség, meg mértékletesség, ilyenekről papol nekem folyton. Áh, be is fejezem mert csak elszomorítom magam. Sok Bodza puszit küldök nektek. 
Szép napokat kívánok! A következő szombaton találkozhattok velem ismét.
Üdvözlettel:
Bodzina kisasszony

Ha Tetszett a blog olvassátok el bátran a korábbi részeket is!

Megjelent részek: